"MegbánodBevándorlás Franciaországbafel?" Ez az a kérdés, amelyet minden olyan személy, aki egy franciaországi utazáson gondolkodik, arra készül, vagy épp most lépett be a francia tengerpartra.bevándorlókAz egyetlen dolog, amit az emberek az úton kérdeznek másoktól.
A közösségi médiában láthatjuk, ahogy az emberek a Louvre-nál napoznak a mindennapokban, és kávéznak Párizs utcáin, mintha az élet olyan romantikus lenne, mint egy film. De sokan azt is hangoztatják, hogy "túl fárasztó", "nem tudok alkalmazkodni" és "ez tényleg nem a paradicsom".
Ehhez a bejegyzéshez szeretnék kombinálni néhányValódi bevándorlási tapasztalatokBeszélni fogok veled.Bevándorlás FranciaországbaMilyen az élet utána valójában, és mire kell lelkileg felkészülnie mindenkinek, aki úgy dönt, hogy külföldre megy.
I. Nyelvi akadályok: az igazi első akadály
"Azt hittem, hogy a középiskolában tanult francia nyelv elég, de amikor Franciaországba kerültem, még azt sem értettem, hogyan kell bekapcsolni egy közművet." -- Xiao Zhang, 2. évfolyamos bevándorló Párizsban
A francia a világ öt legnépszerűbb nyelve közé tartozik, de sokkal kevésbé "univerzális", mint az angol. A franciák nagyon büszkék a nyelvükre, és a nem turisztikai területeken vagy a mindennapi életben szinte soha nem váltanak angolra. Azok számára, akik nem rendelkeznek szilárd alapokkal a nyelvben.Az élet minden részlete kihívást jelenthet.: Orvoshoz fordulni, bankkártyát kapni, gyereket beíratni az iskolába, kommunikálni a szomszédokkal ......
Ajánlás: A kivándorlás előtt érjen el legalább B1 szintű francia nyelvtudást, és az első egy-két év során vegye tudomásul a nyelvi korlátok okozta frusztrációt. Ismerje fel, hogy a gyerekek gyorsan, a felnőttek pedig lassan alkalmazkodnak.
II. Kulturális különbségek: a valóság súrlódásai a romantikán túl
"A franciák életritmusa lassú, és sok a nyaralás, amiről azt hittem, hogy nagyszerű, de aztán rájöttem - ők tényleg halogatják a dolgokat!" --Linda, aki Párizsban tanult, majd Lyonban telepedett le.
Az életminőségre helyezett hangsúly Franciaországban azt jelenti, hogy az adminisztráció hatékonysága sokkal kisebb, mint itthon. Előfordulhat, hogy egy apró dokumentum frissítése három hónapig elhúzódik, és a banki eljárások többször oda-vissza mennek, anélkül, hogy befejeződnének.
Ezenkívül.A munkahelyi kultúra is nagyon eltérőA franciák nagyobb hangsúlyt fektetnek a "munka és a magánélet egyensúlyára". A franciák nagyobb hangsúlyt fektetnek a "munka és magánélet egyensúlyára", és alapvetően nem beszélnek a munkáról vagy a munka utáni túlórákról. De ez azt is jelenti, hogyújonnan bevándoroltakA munkahelyi beilleszkedés során hosszabb alkalmazkodási ciklusokkal és magasabb kommunikációs küszöbértékekkel kell szembenézni.
Javaslat: Adja fel a "hatékonyság" mentalitást, és próbálja megérteni a francia "lassú, de fegyelmezett" tempót. Legyen türelmes, különben úgy fogja érezni, hogy "minden nap duzzog".
III. A társadalmi körök újjáépítése: a magányt nem lehet figyelmen kívül hagyni
"A Franciaországban töltött harmadik hónapomban gyakori álmatlanságtól kezdtem szenvedni, és amikor sírtam, nem arra gondoltam, hogy milyen nehéz az élet, hanem arra, hogy "miért nincs senki, akivel beszélhetnék".". --Ame, Dél-Franciaországban letelepedett, kísérő édesanya
sokújonnan bevándoroltakAz első hat hónaptól egy évig terjedő időszakban mindannyian különböző mértékűtársadalmi elszigeteltség. A baráti kör felbomlik, a megszokott környezet messze van, és mindent a nulláról kell felépíteni. Különösen a főállású anyák és az első alkalommal egyedülálló fiatalok hajlamosak az önmegtagadásra és a szociális szorongásra.
Javaslat: Mindenképpen keresse aktívan a társadalmi kapcsolatokat, például járjon francia nyelvórákra, szülői értekezletekre a gyermeke iskolájában, közösségi rendezvényekre, kínai támogató csoportokra stb. Még ha csak egy bólogató ismerőssel kezdi is, lassan valódi barátságokat építhet ki.
IV. Identitászavar: francia vagy kínai vagyok?
"A lányom már franciául gondolkodik, de én egyre kevésbé szokom meg ezt az országot. A családban kulturális szakadás van." --Leo, 8 éve bevándorló, aki jelenleg a visszatérést fontolgatja.
A bevándorlás nemcsak személyes döntés, hanem családi projekt is. Míg a gyermekek gyorsan alkalmazkodnak és identitásuk megváltozik, a felnőttek gyakran kulturális bizonytalanságban rekednek: Franciaországban nem fogadják el őket teljes mértékben, és otthon "kívülállónak" tekintik őket.
Ez a **"köztes" identitással kapcsolatos szorongás** idővel felerősödhet, különösen akkor, ha az Ön értékrendje ütközik a gyermekei és a társadalom értékrendjével.
Javaslat: Fogadjuk el a "többszörös identitás" állapotát, és ne erőltessük a hovatartozás egyformán egységes érzését. A családi kommunikáció nagyon fontos, ezért próbálja meg fenntartani a nyelv és a kultúra "kétsávos bevitelét", ahelyett, hogy hagyná magát teljesen "marginalizálódni".
Zárószavak: megbánás vagy sem, ez tényleg attól függ, hogy eléggé felkészült vagy-e.
Bevándorlás FranciaországbaNem egy egylépéses álom, hanem egy maraton, amely hosszú mentális építkezést és folyamatos alkalmazkodást igényel. Lehet, hogy megbánod, de legtöbbször csak arról van szó, hogy szükséged van arra, hogy kifújd magad, és adj magadnak egy kis nyugalmat.
Meg kell értenünk:A bevándorlás nem menekülés, hanem alternatív életmódválasztás. Ha el tudod fogadni a lassú tempót, a nyelvi akadályokat és a kulturális sokkot, miközben hajlandó vagy időt adni magadnak a fejlődésre, akkor Franciaországban talán megéri maradni.
